Park Ji Sang (Ahn Jae Hyun) vámpír, de közöttük is a legkülönlegesebb. Szüleit régebben megölték, emiatt a gyilkosokat azóta is keresi. Elhatározza, hogy orvos lesz, de mindenképp óvakodik a vértől. A Taemin kórházban fog dolgozni, ahol kezdetben nehezen jön ki Yoo Ri Ta-val (Ku Hye-Sun), később persze megkedveli a lányt. Megjelenik egy különös alak is a kórházban, mint az új igazgató, Lee Jae Wook, aki évek óta kísérletezik a vámpírokkal, és akinek kíváncsiságát felettébb felkelti Ji Sang. Így egy játszma kezdődik kettejük között a kórházban, aminek hátulütője legfőképp a 21A különleges osztályon csattan. Gyerekek... Én ehhez a sorozathoz nem tudok mit szólni. Éppen, hogy csak befejeztem, már is írok róla. Még mindig potyognak a könnyeim 😅 Próbáljuk meg az elején kezdeni. Kapunk egy nagyon komoly orvost, akiről kiderül, hogy vámpír. Pontosabban fertőzött ember, szebben fogalmazva. Kiderül, hogy nem csak ő volt ilyen, mert feltártak egy régi sírt, ahol egy csomó fertőzött embernek a holttestét találták. Vannak olyanok, akik nyomoznak ezek után az emberek után. Na már most... Az elejét szerintem nagyon furán építették fel. Egy az, hogy minden olyan kusza, hogy az ember nem ért belőle semmit, kettő pedig, hogy nem valami szép felvezetést kaptunk, az időben össze-vissza ugrálunk. A 2. résznél a néző már azt sem tudja, hol tart, vagy éppen mi történik és melyik idősíkban. Én nagy reményeket fűztem ehhez a sorozathoz, mivel másoktól sok jót hallottam róla. Na de ez... Hát hogy is mondjam? Nem igazán nyerte el a tetszésemet. Legalább 2 hónapot kihagytam, míg végre rávettem magam, hogy megnézzem a 3. részt. Na innentől kezdett el izgalmas lenni. Hirtelen átkerülünk a jelenbe, mostmár csak egy időben leszünk, igaz, néha még vannak visszaemlékezések, de az nem olyan vészes. Megismerjük a másik főszereplőt is, aki az elején nagyon arrogáns. A történet úgy állítja be, mintha beképzelt lenne, mivel a bácsikájáé a kórház. Természetesen a két főszereplő az elején ki nem állhatja egymást. Folyton csak veszekednek, nem férnek meg egymás mellet. Aztán jön a gonosz, aki csak még jobban szítja köztük a tüzet. Azt hinné az ember, hogy ez is egy olyan alap dráma, mint a többi. Találkoznak a főszereplők, utálják egymást, szépen lassan megváltoznak, megkedvelik egymást, egmásb szeretnek, végül összejönnek és happy end. Hát ez pont nem ilyen. Én őszintén szólva nagyon vártam ezeket a részeket, hogy jobban bontakozzanak ki. De ez a sorozat inkább az a fajta volt, amikor rábzzák a nézőre, hogy találja ki, mi a vége. És én ezt nagyon nem kedvelem. Először is, ami nekem nagy gondot okozott, hogy ez a sorozat eredetileg egy orvosos sorozat lett volna. Az elején jól indult, kb. az első 8 részben még műtétek is voltak. A 20 részből. Könyörgöm, a 20-ból csak az első 8-ban!! Hova tűntek utána az orvosok, a mellékszálak, az operációk, a gyógyítások? Semmi nem maradt. Márcsak a főszál volt meg a jó és a rossz főszereplők között. Hirtelen már csak a problémákkal foglalkoztak, eltűnt a kórházi élet, a betegek ápolása. Természetesen a végén még a 21A osztály is kikerült a képből, pedig szerintem fontos lett volna azt is valahogyan lezárni. Nem csak összecsapni. SPOILERVESZÉLY!! A közepén, mikor felfedezték, hogy Park Ji Sang nem tud műteni, mivel már a tablettára immunissá vált és csak rosszul lesz a vér látványától... Na ez is elmaradt a végén. A sorozat második felében már teljesen nyugodtan ment műteni bármiféle gyógyszer nélkül, mintha nem is lenne ez számára baj. Talán elfelejtette volna az író ezt a hibát kiküszöbölni? Na és persze a vége. Engem teljesen kiborított. Miért kellett megölni Joo Hyun Woo-t? Miért nem lehetett befejezni azt a szép szerelmi szálat közte és Choi Soo-Eun közt. Kár volt megölni őt. Na és mi a fene történt Lee Jae-Wook-kal? Most emberré változott? Vagy miért öregedett meg? És persze mi volt az az utolsó fél perc? Nekem az a teóriám támadt, hogy a szíve nélkül tovább élt. Hiszen előtte mondta Jung Ji-Tae professzor, hogy az ő vére nem a szíve miatt kering, hanem neki a vére dobogtatja a szívét, és szív nélkül is képes lenne élni. Biztos valami ilyesmi volt a dolgoban. Vagy lehet, hogy az nem is ő volt? Nekem annyira kavarcos az egész... 😭 SPOILER VÉGE Másodszor pedig, a szereplők közötti kapcsolat. Szerintem azt is borzalmasan összecsapták. Egyik pillanatban még utálják egymást, másik pillanatban pedig már hiányolják egymás jelenlétét, hirtelen szent a béke, hirtelen elcsattan egy csók (az is teljesen a semmiből, mintha érzelemmentes lenne) aztán utána elfeledkeznek róla. Mintha semmi nem történt volna, meg sem említik, mintha nyoma se lenne. Én nem tudom, hogy ez ott Koreában így lenne-e. Tudom, hogy ez nem valami romantikus sorozat, de legalább a karakterfejlődést dolgozták ki volna jól... Na de hogy ne csak rosszat mondjak róla... 😅 Maga a történet nekem nagyon tetszett. Még ilyet sem láttam koreai változatan, így ez nekem eléggé új volt. De szerintem nagyszerű ötlet volt ezt a vámpír dolgot kicsit reálisabbá tenni, ahogy egy vírusként állították be. Tetszett az is, ahogyan a gonosz beférkőzik az emberek közé, ráveszi őket dolgokra anélkül, hogy azok az emberek tudnák, hogy mit csinálnak. És persze nagyon szomorú dolog, hogy mindenkit megöl és csak úgy hullanak az emberek, de egy gonoszhoz képest persze jó, hogy ezzel próbálja elérni a célját. De a vége felé mégsem így kéne lennie. Valahogy ő sem enyhült meg, az ő karaktere sem fejlődött sehova. Pedig ezt vártam a legjobban. És nagyon jó volt látni, ahogy egyesek küzdenek a vírus ellen, mások pedig inkább minél több embert meg akarnak fertőzni. Ezt a részét jól megcsinálták. Így magával a történettel nem volt semmi gondom. A szereplők meg... elképesztőek voltak. Ku Hye-Sun nagyon szépen alakította Yoo Ri Ta-t, főleg, mikor a sírás kerülgette. Nem gyakran látni ilyen jó színésznőt, aki ennyire bele is tud remegni egy-egy ilyen helyzetben. Szóval le a kalappal előtte. A színésznőt még csak most ismertem meg, de szerintem keresni fogom a további sorozatait. Ahn Jae Hyun pedig a szívem csücske. Nagyon jó volt most főszerepben látni és szerintem nagyon jól is jászotta, eddig mindig csak másodhegedűs volt, de most végre kibontogathatta a tehetségét 😊 Na de persze a kedvencem mégis csak Luuvy volt. Az a robot egyszerűen lehetetlen, hogy ne szerettesse meg magát az emberrel. Nekem nagyon sok szép emléket addot. Volt, mikor miatta nevettem, amikor miatta sírtam. De természetesen nagy haszna volt a történetben is, hiszen sok okosságot is mondott, ami előrébb vitte a karaktereket a kutatásban. Nekem nagyon a szívemhez nőtt. Összességében nagyon vegyes érzelmeim vannak ezzel a drámával kapcsolatban. Ha össze kéne foglalnom pár szóban, talán úgy lenne, hogy ez egy érdekfeszítő, izgalmas, de egyben szomorú dráma is volt. Sok hibával, de sok szépséggel is találkozhattunk a sorozat nézése közben. Igazából, akit maga a történet érdekel, és el tud tekinteni az apró hibáktól, annak ajánlom a sorozatot. Természetesen mindenkinek más véleménye lehet róla, de nekem ez most nem annyira nyerte el a tetszésem. 😅 Értékelés: 5/10
0 Comments
|
Sorozatok:
- Blood Filmek:
- Beauty Inside Archives
December 2020
|