Történetünk a japán megszállás idején játszódik. Főhősünk, Kim Woo Jin 25 éves és irodalmat tanul Tokióban. Mindene az írás, holott apja megtiltotta neki, hogy valaha is írjon. Főhősnőnk, aki szintén koreai, énekesnőként tanul Tokióban. Ők ketten találkoznak, s bár Woo Jin már házas, menthetetlenül beleszeret a lányba, aki viszonozza is szerelmét. Azonban az élet nem túl ketyes hozzájuk. Kétségbeesetten megpróbálják elfelejteni egymást, de a tűz kettejük között az évek alatt sem látszik kialudni. A 3 órás sorozat Kim Woo Jin és Yun Sim Deok igaz történetén alapszik. Yun Sim Deok korea első szoprán énekese volt, aki elénekelte a 'Praise of Death' [Dicséret a halálról] című dalt 1926-ban. Emlékszem, mikor megláttam, hogy kijött ez a sorozat, egyből meg kellett néznem. Lee Jung Seok az egyik kedvenc színészem, ennek pedig még a története is nagyon tetszett. A színésznőt eleinte nem kedveltem, de ez a sorozat annyira megkedveltette velem, hogy mára már imádom. De sajnos a sorozat megnézése óta nem tudom úgy hallgatni a hangját, hogy ne sírnék. Egyszerűen ez a történet úgy belém ivódott, annyira gyönyörű, hogy nem tudnám szebb szavakkal leírni. Kezdjük az elején. Kapunk két teljesen más főszereplőt. A férfi küzd az álmaiért és egy olyan színésztársulatban játszik, ahol illegális színdarabokat adnak elő. A lány próbálja eltartani a családját, és kifizetni a testvérei iskoláztatását. Nekem teljesen úgy esett le a filmből, mintha ez egy szerelem első látásra lenne. Hiszen az első pillanat, amikor találkoztak, azt valami szuperül megcsinálták, nagyon kis hangulatos lett. A kamerabeállítások, a háttérzene, és természetesen a színészek arckifejezése. Ez a három óra nagyon szépen és ügyesen felvezette és végigvitte a történetüket. Az első részben épp’ hogy csak ismerkednek, és még minden a színésztársulatról szól, a másik kettőben pedig már minden csak a szerelmük kibontakozásáról szól. Ezt kicsit hiányoltam, hogy nem tért ki utána már a munkájukra, a célukra, már csak szinte őket mutatták. Márcsak a szerelmük maradt, ami után annyira esdekeltek. Ez a tragikus igaztörténet szerintem mindenkit megráz, aki látta. A főszereplők története egyszerűen borzalmas, ahogy szegények próbálják a japán uralmat túlélni, de közben a családjuk se sérüljön. Én mondjuk nem igazán értek egyet azzal, hogy a halál mindenre megoldás, hiszen lehet, hogy ezzel a döntésükkel a családjukat is veszélybe sodorták, de ez már nem derül ki a 3 órából. Persze, tudom, hogy tényleg nagyon szenvedtek és nem bírtak egyszerűen ellenállni. Közben meg a szerelmüket is be szerették volna teljesíteni, és ez volt az egyetlen megoldás hogy örökre együtt lehessenek. De ha egyszer egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik, ahol besüt a Nap fénye. Biztos tudtak volna találni más megoldást is a menekülésre. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem jól döntöttek. Mert ugye nem is nagyon tudhatom, hogy milyen volt abban a korban élni, milyen lehetőségeik lettek volna. Egyszerűen csak megpróbálom a másik oldalát keresni a dolgoknak.) De összességében nekem tetszett. A színészek szuperek voltak, forgatókönyv is szuper volt, szerintem egy nagyon megható, és mély jelentéssel bíró sorozatot sikerült a készítőknek összehozniuk. A betétdalok is nagyszerűek, mindegyiket többször meghallgattam azóta is egy párszor. Én ajánlom mindenkinek, persze csak akkor, ha előtte odakészítetek magatok elé egy egész csomag zsepit! Értékelés: 9/10
0 Comments
Vajon, ha léteznének párhuzamos világok, hogyan választanád ki, melyikben élj? Mi határozná meg a döntésedet? Ehhez még azt is képzeld el, hogy az egyik világban te vagy a király! A másikban pedig nem biztos hogy az lennél. Sőt! Szép mese lesz, ezt reméli a fordító és bizonyára a néző is… Az alkotók neve erre szinte garancia. Én ezt a sorozatot nagyon vártam. Még ki se jött, már izgultam, mikor nézhetem. Hiszen két számomra kedves színész játszik benne, ezért is akartam minél előbb elkezdeni és fangörcsöket kapni tőlük. Őszintén szólva nagyon megoszló véleményem van erről, hiszen mindamellett, hogy rengeteg jót is tudok róla mondani, vannak számomra rossz tulajdonságai is a sorozatnak. Az elején minden szép és jó, bár a néző már akkor sem érti, mi van a Manpasikjeokkal, honnan van ekkora ereje, és természetesen hogyan nyitja ki a kapukat. Ez még persze rendben van, később rájövünk, hogy mindez a legenda miatt. A szereplők aranyosak, borzalmasan viccesek egyes helyzetekben, főleg, mikor valaki átkerül a másik világba. Nagyon tetszett, hogy a színészek játékából tényleg tudni lehetett, ki kicsoda. Melyik világról való szereplőt láthatjuk. Ez főleg ugye Jo Yeong és Jo Eun Seop között lehetett észrevenni, hiszen ott az akcentust is megváltoztatták. Nagyon sokszor olyan helyzeteket teremtettek, amibe mi magunk is beleképzelhettük magunkat. Ez így sokkal jobb volt, mint hogyha személytelenebb lett volna. Hiszen mi ilyeneket nem éltünk át, nem tudjuk pontosan, milyen érzései lehetnek egyes karaktereknek, mégis tudtuk, hogy most éppen milyen hatással vannak rá a történtek. Szerintem ez szuper volt. A másik, amit kiemelnék, az Lee Gon ruhája. Mintha nem is királyi ruha lett volna rajta. Nagyon modern és kidolgozott jelmezeket kapott, az egyszer biztos. Ami nem tetszett nekem: az elején a főszereplők nagyon gyorsan egymásba szerettek. Szinte nem is lehetett követni, egyik pillanatról a másikra már szerelmet vallottak egymásnak. Vagy csak én nem vettem észre? Miután Lee Gon megtalálta a másik világban a lányt, már nem is kereste többé a nyúlnak öltözöttet. Nem értem, ez miért volt, ezt a témát kicsit elhanyagolták. Hiszen az elején ez volt a mindene, hogy megtaálja, utána meg már nem is emlékezett rá. Az elejét nagyon elhúzták, de ha történt valami, arra sem tértek ki részletesebben. Persze a maradék 5-6 részre összekapták magukat és izgalmasan fejeződött be. Annyi kérdésem maradt fenn, amire még mostanáig sem tudom a választ. SPOILERVSZÉLY!! Számomra elég érthetetlen, hogy mikor Lee Lim visszament az időbe és a saját énjét megölte, akkor eltűnik a manpasikjeok fele. Persze valamilyen rejtélyes módon Lee Gon-nál meg megmarad. Azt is furcsáltam, hogy hogyan tud 4 hónap alatt visszautazni a múltból a jelenbe. 26 évet 4 hónap alatt. Miért nem egyből akkor már? A vége felé pedig mikor a király vissza akart menni a lányhoz, hogyhogy nem találta meg elsőre? Hogyhogy több világot is át kellett néznie? Akkor ez a sorozat többi részénél miért nem okozott neki gondot, hogy nem elsőre találja meg azt a világot. Egy vicces tényt még találtam, igazából nem is fontos, de gondoltam, megosztom veletek :) A 10. rész végén, mikor Lee Lim megöli saját magát, a múltbéli énje összeesik és meghal. A forgatás közben a színész pedig véletlenül még behajlítja az ujjait, amit nem vágtak ki a sorozatból. SPOLER VÉGE! Még egy utolsó megjegyzés: Kim Go Eun játéka annyira hasonlított a Goblinban lévőre, mondjuk a karakter is majdnem ugyanaz volt személyiségileg a két sorozatban. Szerintem a színésznő nagyon jól alakítja a szenvedő karaktert, aki jó sok mindenen ment keresztül. Értékelés: 7/10
Woo Jin különös életet él. Mikor felébredt 18 évesen, teljesen más emberré változott. Immár 29 éves és úgy éli mindennapjait, hogy amikor felébred egy teljesen más ember. Van, hogy nő, öreg bácsi, kisfiú vagy éppen egy helyes srác. Bár már régóta így megy az élete, mégsem tudja megszokni. Bútortervezőként dolgozik, egyedül barátja és édesanyja tud a titkáról. Egy nap első látásra szerelmes lesz egy lányba, aki bútorokat árul. Ez a lány Yi Soo, akihez minden nap elmegy, természetesen mindig más arccal, majd egyszer erőt vesz magán és elhívja randizni (akkor 2 napig nem alszik). Yi Soo 2 nap alatt bizony rendesen belehabarodik a fiúba, hisz meglepő módon rengeteg dologban hasonlítanak. Azonban a lánynak szembe kell néznie a csúf igazsággal. Hú, ezt a filmet nagyon meg szerettem volna nézni. Nagyon érdekes témát dolgozott fel, hiszen kicsit mesebeli is volt, de úgy jelenítették meg, mintha a való életben is lehetne ilyen. Engem mondjuk érdekelne, mi történt a fiúval és az apjával, hogy miért változnak folyamatosan, mivel ez sajnos nem derült ki. A jeletése is elképesztő, ahogy megmutatja, hogy az embernek nem a külső tulajdonságai, a kinézete a fontos, hanem tényleg a belső, a lélek. Elképesztően mutatja be ezt, hiszen a főszereplőnek nincsen állandó külseje. Akárki lehet, a lelke viszont ugyanaz marad. És pont emiatt nem hagyja el a lány. Emiatt ugyanúgy kedveli, mint abban a testben, amelyben megismerkedésükkor 2 napig látta. Nagyon nyomasztó volt látni, ahogy a fiú próbál küzdeni az életben, hogy boldog tudjon maradni. Amikor találkozik a lánnyal, minden felborul körülötte, ébren akar maradni, hátha így találkozgathat vele. Amilyen nehéz így az élete, olyan könnyű beleképzelni magunkat a helyébe. Legalább 2-szer végignéztem a filmet, és egyszerűen nem lehet megunni. Az eleje mindig ugyanannyira érdekes, ahogy próbálkozik, a közepe szomorú, amikor megváltoznak a helyzetek, és a vége még mindig annyira megható, mint első nézéskor. Nagyszerűen építették fel ezt a filmet. Talán azt lehetne kicsit rosszabbnak mondani, hogy nem értettem, miért nem ismerte fel akkor a csaj őt, mikor az utcán voltak. A férfi mondta neki, hogy találgasson, melyik lehet ő, de a lány nem tudta. Na de ha minden esetben felismerte, még a végén is, mikor azt sem tudta, hova megy, csak arra húzta a szíve, akkor ott az tucán miért nem?? A másik meg, hogy ha a végén a pasi el akarta volna magát titkolni, akkor a cipőket meg ruhákat nem hagyta volna elő a lakásában. Hiszen minden ott hevert a földön. Így nem mondhatja azt a lánynak, hogy nem ő. Ez igen érdekes volt számomra. De ennek ellenére nekem nagyon tetszett a film, csak ajánlani tudom nektek. Szuper egy kis pihenésre vagy kikapcsolódásra! :) Értékelés: 10/10
A film antihőse Ki-taek, akinek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul. Nagyon vártam már ezt a filmet, hiszen Park Seo Joon is felbukkan benne, igaz csak pár perc erejéig, de ő miatta akartam megnézni. Nagy nehezen rá is vettem magam, mivel nem annyira kedvelem az ilyen elvont témájú filmeket. Na de ez... Ez annyira durva film volt, hogy utána legalább 5 percig csak bámultam a véget érő filmet. Tényeg mint egy élősködő, úgy hatolt be a tudatomba. Egyszerűen nem tudtam kiszedni a fejemből a film iránt érzett gondolatokat. Elképesztően meg lett csinálva. Na de akkor kezdjük részletesebben. Először is kapunk egy szegény családot, aki pénzhez akar jutni, de nem hajandó semmit dolgozni. Nagyon ügyesen másznak bele egy gazdag család életébe, csak hogy szerezzenek pénzt és kisemmizzék a családot. Elképesztően furfangos technika, bár borzalmasan gyűlölhető. Hiszen más embereket is kirúgattak, csak hogy övéjük legyen az az állás. Ez sikerül is nekik, egészen addig míg rá nem jönnek a házban rejtőző titokra. Na már most én leszögezném, az előzetes annyira jóra lett megcsinálva, semmi sem sejthető belőle. Én teljesen azt hittem, hogy a családdal lesz valami. Hogy ők azok az emberek, akiktől tartani kellene. De egyáltalán nem. Ahogy felfedezték a rejtélyt, én nem is tudom, mit gondoltam már. De nem volt meg az ép eszem, az biztos. Egyszerűen hogy lehet ilyen ember, aki ezt megteszi a másikkal? Azt gondoltam, hogy az a nő egy pszichopata. SPOILERVESZÉLY!! Ahogyan 3 vagy 4 éven keresztül ott lent tartotta a férjét csak azért, mert kergették és nem volt hova mennie, borzalmas. Nem értem, hogy nem tudott a férfi annyira bele őrülni, hogy megszabadiuljon. Mondjuk a Morse-jelekkel próbált üzenni, de az azért mégsem annyira kivehető. Senkinek nem tűnt fel. SPOILER VÉGE Ez a film annyira mélyre ásott a tudatalattimban, egyszerűen félelmetes volt nézni. Nem is azért, mert ijesztő volt, hanem mert annyira mély üzenetet adott át. Persze voltak ennek a filmnek is kisebb buktatói. Rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul. Az üzenet átjött, de mintha a történet nem fejeződött volna be. Nagyon sok dologgal dilemmában maradtam. Vagy én voltam ennyire szerencsétlen, és nem találtam meg rájuk a választ. Például a közepén, mikor a kisgyerek a sátrában volt és Morse-kódozott a zseblámpájával, azt kinek csinálta. Mert hogy a férfi biztos nem látta. De ha a gyerek világítgatott, akorr biztos tudott a titokról. De akkor az miért nem árulta el másnak? Vagy a család miért nem tudott a helyről? Annyi dolog megkérdőjelezve maradt meg bennem, fel sem tudnám őket sorolni. Ettől függetlenül nekem tetszett a film, érdekes volt. Érdemes megnézni, hiszen elég mély jelentése van. Így bátran ajánlom mindenkinek! :) Értékelés: 9/10
Seo Ji-Woo (Lim Soo-Jung) Indiába utazik, és a repülőgépen megismerkedik egy férfivel, aki az első szerelme lesz. Bár elválnak útjaik, a lány azóta sem képes elfelejteni a fiút, és 10 év múlva is képtelen normális párkapcsolatot kialakítani a férfiakkal. Han Gi-Joon (Gong Yoo) miután kirúgják az utazási irodából ahol dolgozik, úgy dönt, hogy vállalkozásba kezd. Megalapítja a " Megkeressük az első igaz szerelmét" társaságot Ji-Woon hozzájuk fordul, hogy segítséget kérjen, hogy megtalálja azt a 10 évvel ezelőtti férfit. Miközben keresik a lány elveszett szerelmét, lassan egymásba szeretnek. A kérdés csak az, hogy egymás mellett maradnak e azután is hogy megtalálták azt a bizonyos Őt. Ezt a filmet először azért kezdtem el, mert unatkoztam. Gonoltam, nézek valamit, hátha jó lesz. Hát ez olyan elmegy, nem is a jó és nem is a rossz kategóriába sorolom. Az elején kapunk két aranyos, visszahúzódó főszereplőt, akik a saját kis útjukat járják. A csaj egy nem is annyira ért a rendezéshez, ezt a film végefelé is láthatjuk, nem is tudom, hogyhogy még mindig az. A pasi meg egy az utazási irodánál dolgozik, ő pedig a legrosszabbakat is elmondja az adott helyről, így hát kirúgják. Elég alapos kezdés volt, nem kapkodták el, szépen felvezettek mindent. Amit én nagyon hiányoltam belőle, az a szerelem kibontakozása volt kettőjük között. Persze, a csaj az Indiában megismert pasit szerette, az ő első szerelmét, dehát mégis csak elcsattant egy csók, amit ráadásul alány kezdeményezett, mindketten éreztek valamit, csak mintha mégsem tudták volna. A végén mégsem értettem, hogy akkor a csaj miért fordul meg, mikor a nevét hallja, miért nem megy el. Hiszen elvileg Gi Joon-t kedvelte. Dehát ezt már az írókra bízom. :) A szereplők szerintem szuperek voltak. A csajt nem ismerem, de azzal a kis kócos hajával igazán odaillett. Gong Yoo meg hát... a legszuperebb színész, akit valaha láttam. Már több filmjét és sorozatát is láttam, mondjuk azok nem voltak ennyire régebbiek. Itt olyan kis hörcsög pofija volt, a kis rövid haja nem annyira állt jól neki. De a színészi tehetsége már akkor is szépen megmutatkozott. :D Aranyos kis film volt, de nem nőtt a szívem csücskéhez. Jól megcsinálták, igazán tetszettek egyes jelenetek, még vicces részek is voltak benne. De valahogy nem sikerült elnyernie a rajongásomat érte. Remélem, legközelebb egy kicsit szuperebb filmet láthatok majd tőlük. Értékelés: 7/10
|
Sorozatok:
- Blood Filmek:
- Beauty Inside Archives
December 2020
|